Tegnap este 299 999 999 ember láthatta Bakonyszentlászlótól Fokvárosig, hogy Robben még mindig nem tud tizenegyest rúgni, és hogy Drogba még mindig a világ legjobb centere. A Chelsea megnyerte a Bajnokok-Ligáját és biztos vagyok benne, hogy ennél szerencsésebb brigádot még nem hordott hátán a föld, miközben a világ bizonyítottan legcsúnyább játékosokból álló csapata szorgalmasan sírdogált a gyepbe süllyedve. Igen ám, de egyvalaki egészen mást látott...

Sok mindenben egyetértünk. Egy csapatért dobog a szívünk, egy blogot szerkesztünk, és mint kiderült, a szezont is hasonlóan értékeljük. Koproduktív szezonzárás, avagy a kék sarokban toszi21, a piros oldalon pedig gomes88.

Elolvasom »

Tét nélküli párharc volt a szezon utolsó mérkőzése a Vitória Setúbal ellen, de volt egy ember a pályán aki bizony görcsölő gyomorral kezdte a meccset. Óscar Cardozo gólkirály akart lenni.

Amikor legutóbb 4-1-el átmentünk mai ellenfelünkön, akkor még mindenki azt hitte, hogy csak egy gálázós győzelmet arattunk a közül a sok közül, ami ebben a szezonban fog érni minket. Bajnokok is lehettünk volna ma ezen a napon, de mi a győztesek dicsősége helyett a vesztesek útját választottuk. Vitória-Benfica elé.

A végeredmény számtalan esetben nem tükrözi a mérkőzés képét. Ez most is igaz, habár bajban lennék ha meg kéne válaszolnom, melyik csapatnak volt nagyobb nyűg lejátszani ezt a meccset. A Leiria életkedvét eszünkben sem volt elvenni, de azért nagyobb különbség is lehetett volna. Végül Bruno Cesar gólja bebiztosította a második helyünket.

A Leiria történetének talán az eddigi legsötétebb időszakát éli. Klubjuk a csőd szélén, 16 játékosuk szerződést bontott és távozott, a tabellán pedig tökutolsók és már esélyük sincs előzni. Most mihez kezdjünk velük?

Az 1961-es BEK győzelem után címvédőként vágtak neki a Sasok a következő kiírásnak, méghozzá az akkor még csak 19 éves Eusébióval felfegyverkezve.

Vége. A halvány remény még ott volt a levegőben és ezt egy kevesen még éreztük is, de ezzel a döntetlennel már végleg bebiztosítottuk a Porto idei bajnoki címét. Két tét nélküli meccs vár még ránk ebben a szezonban.

Szerettem volna más címet adni ennek a beharangozónak, de a Maritimo-Porto meccsel kapcsolatos jóslatom helytállónak bizonyult. Itt az ideje a reális gondolkodásnak, a Braga kikapott, egy győzelemmel biztossá válhat a BL csoportkör. Tudom, nehéz örülni ennek most még, csak hát ez nem a 3 kívánság.

Az európai klubfutball szerelmesei felemás érzésekkel várják a nyarat. Egyfelől augusztus közepéig az összes normális bajnokság szünetel(remélem Torghelle Sanyiék nem sértődnek meg...), másfelől viszont 3 hónapig lehet találgatni, vágyakozni, megelégedni vagy éppen felháborodni kedvenc csapatunk átigazolással kapcsolatos tevékenységén. Latolgatás.

Miután a meccs mindenféle izgalmat nélkülözött, egész végig pörgött az agyam, mint egy betonkeverő. Persze nem azon gondolkoztam, hogy megsüketülnek-e Bud Spencer jobbos tenyerese után a film+-on, hanem a következő fordulón. Képes ez a Maritimo arra, hogy segítsen rajtunk?

Blogunkra mindig is jellemző volt más trendek, és más blogok beteges majmolása, így most idő, érdeklődés, és egyebek hiányában a tovább után álljon itt egy mémekkel mímelt beharangozó. Néha ilyen is kell.

4-ből 4. Ez még sajnos nem az utolsó bajnoki meccsek számvetése, hanem az eddigi ligakupa mutatónk. Ebben a sorozatban nincs ellenfelünk, a baj ezzel csak annyi, hogy senkit sem érdekel. Benfica-Gil Vicente 2-1.

Vannak meccsek, amiket csak elveszíteni lehet. Magyarként az ilyen meccsekről mindenkinek 1954, Bern ugrik be, ahol az Aranycsapat elbukta a nagy lehetőséget, hogy abszolút jogosan használhassa az "arany" jelzőt. Ma nem fenyeget senkit sem ekkora blama, de a Benfica a Ligakupa döntőjében csak veszíthet a Gil Vicente ellen.

Füstbe ment terv, avagy most lehet, hogy tényleg vége a bajnoki reményeinknek. A Portónak elég a hátralévő négy meccséből kettőt megnyernie, mi pedig a Bragával megharcolhatunk a második helyért. Igazságos?

Miután szombat este megszületett a számunkra legkedvezőtlenebb eredmény, ezért a cím sajnos jobban aktuális mint bármikor. Nem merek belegondolni sem abba, hogy idén a Porto bajnok legyen előttünk, mert ha van szezon, amikor egyértelműen miénk a jobb csapat, akkor az a mostani.

Na igen. Az aktuális Sportingra talán nem is találhattam volna találóbb hasonlatot, mint az alvó oroszlán. Veszélyesnek tűnnek és tulajdonképpen azok is, de ha vetünk egy pillantást a tabellára, az valami mást tükröz.

Nem, ez nem egy félreszínezett sakktábla, sőt a sakkhoz abszolút semmi köze sincs. A sasok útra kelnek, hogy megküzdjenek az oroszlánokkal, méghozzá az ő felségterületükön. De lesz itt labda is meg minden más. Rangadó.

Az UEFA mindent megtesz annak érdekében, hogy lehetőséget adjon kisebb csapatoknak is a csoportkörbe kerüléshez, de a negyeddöntőhöz érve már semmit nem bíznak a véletlenre, csak a név számít és valljuk be az elmúlt pár év alapján a Chelsea neve valóban jobban cseng. A végzetünket azonban nem ők, hanem olasz és szlovén küldöncök közösen kézbesítették. Osztályzás.

A csoda olyan esemény ami teljes mértékben valószínűtlen, mégis megtörténik. Senki nem várja, senki nem hisz a szemének de a végén mégis kénytelen elhinni amit lát/látott. Meglepetésnek minősül az, ami ugyan benne van a pakliban, de kevés rá az esély, hogy megtörténik. Erre sem számít jóformán senki, de amikor bekövetkezik, akkor sem esik hanyatt a székkel a nagyérdemű,  csupán csettint egyet, hogy "tyű, na erre nem számítottam". Meglepetésre vártunk mi is, a sokak által középszerűnek titulált Benfica szurkolói. Közel voltunk hozzá, aztán nagyon távol, majd megint közel, sőt hirtelen szinte centikre, de aztán nem történt meg. Keserű érzés.